A bőség nyugodt. Az éhség vándor.

2017. február 15. 09:02 - élménylabor

Az evés szabadsága, a gondolat szabadsága

A bőség nyugton marad. Az éhség vándor.   (Zulu közmondás)

 

Kezdhetném úgy, hogy kövér kisfiú voltam, de ez nem lenne igaz. Olyan kisfiú voltam, akit érdekelt az étel és itt nem csak az evésre gondolok, hanem az alkotófolyamatra, vagy arra a jó érzésre, ami egy közös étkezéssel együtt jár.

Ez a fajta kíváncsiságom pedig az idő előrehaladtával nemhogy csökkent, de inkább csak nőtt. A magánéletemben, és a munkáim során szinte mindvégig jelen volt az étel valamilyen formában. Ha mindenképpen meg akarjuk fejteni a miértek fókuszpontját, akkor talán az étel társaságában látható szemek csillogása és mosolyok milyensége volt, ami leginkább megfogott, és folyton tovább táplálta kíváncsiságomat az irányba, hogy mi lehet ez a varázslat. Így volt ez gasztronómiai újságíróként, akkor, amikor szakácstanoncokat oktattam egy szakiskolában, és többszörösen jelen volt ez, amikor saját éttermet működtettem.

autism-stacking-cans_2nd_edit.jpg

Kíváncsiság, alkotás, emlékek, kiteljesedés, boldogság, elégedettség, béke – szerencsés esetben ezt láttam az arcokon, ami most, hogy írok róla, valóban különleges pontra helyezi a hangsúlyt: az arcokra. Nem a kezek ügyességére, ahogyan alkotnak, nem a gyomor elégedettségére, hanem az arcokra. Szerettem volna kiolvasni az arcokat és megérteni, hogy mindaz az érzés-sokaság, amit rajtuk láttam hogyan keletkezik, és vajon merre viszi tovább az életüket.

dsc06279.JPG

Ezt a fajta kíváncsiságot kielégítendő igyekeztem körbejárni az ízek és érzések területének metszéspontjait, étel és ember kapcsolatán keresztül szemlélve a világot, és az egyén lelkiségét.

horvath_norbert_1.jpg

Egy könyv megírása sosem ér véget, különösképpen amikor ilyen nagy területről van szó, mint amit e téma felölel. Mindezek ellenére igyekeztem úgy összefoglalni ezt a sokrétű tudásanyagot, hogy segítsen téged. Önismereted elmélyítésében, szakmai kíváncsiságod feltüzelésében, vagy akár családtagjaid, barátaid mélyebb megértésében. A könyv végén találsz egy tesztet, valamint az általam Táplálkozás Átalakító Programnak (TÁP) elnevezett módszert, amellyel szeretném segíteni elindulásodat ezen az izgalmas lelki-kalandpályán, vagy akár elindítani téged egy új, és különleges hivatás irányába, amilyen a gastro coaching.

Jó olvasást, és megannyi saját kérdést kívánok!

Horváth Norbert: HATODIK ÉRZÉK - ÍZEK ÉS ÉRZELMEK LÉLEKTANA könyve e-book (vagy pdf) formátumban megrendelhető az info@pastaletters.eu oldalon. Ára: 3500 ft. 

Szólj hozzá!
2016. augusztus 15. 09:20 - élménylabor

A lélek központja a konyha

A magyarok szerint a hálószoba után a konyha az otthon legfontosabb helyisége, mely nemcsak a főzés és étkezés központja, hanem a hely, ahol a barátokkal és a családdal időt töltenek, beszélgetnek. Az Ikea harmadik alkalommal elkészített "Élet otthon" elnevezésű, a világ 12 nagyvárosára kiterjedő kutatását egészíti ki a magyar, cseh és szlovák véleményeket összegző régiós kutatás arról, milyen szerepet játszik életükben a konyha.

Sokan talán azt gondolják, hogy akár ezek a sorok, akár a következő könyvem lassan lezáró sorai egy elegáns dolgozószoba falai között születnek. Aki ezt látják lelki szemeik előtt bizony tévednek, mert nem csupán azért születnek a konyhában a papírra vetett gondolatok, mert gastro coachinggal és gasztropszichológiával foglalkozom, hanem mert mindig is a konyhát éreztem az ott élők lélek-központjának. 

i2016_11.jpg

Az IKEA 12 000 választ feldolgozó kutatásból kiderül, hogy a megkérdezettek többsége számára az otthon a társas kapcsolatok, a családi és baráti kötelékek színtere. Míg a világban a lakások szűkössége és az online kommunikációs lehetőségek egyre inkább a virtuális térbe szorítják a társasági életet, addig a magyar családoknál a konyha még őrzi hagyományos pozícióját. Az IKEA magyar, cseh és szlovák eredményeket összegző kutatásának középpontjában a konyha és annak az otthonokban betöltött szerepe áll.

ikea_katalogusbemutato_benedek_varga_0015_2949.jpg

A reprezentatív eredményekből kiderül, hogy bár a magyarok 57 százaléka elégedetlen a konyhájával az elavult berendezés és a helyhiány miatt, a megkérdezettek mégis a hálószoba után az otthon legkedveltebb helyiségének jelölték meg, ami nemcsak a főzés és étkezés központja, hanem a társas kapcsolatoké is.

Hogy mit gondolok én gastro coachként a konyha szerepéről, mit mutathat meg számunkra egy közös étkezés képe és hogyan alakíthatunk ki mind nagyobb harmóniát legszűkebb közösségünkben, hamarosan kiderül a könyvből.

 

 

Fotó: ikea 

 

Szólj hozzá!
2016. augusztus 01. 17:58 - élménylabor

Húsleves és meggyes pite: családi ételpornó és hagyománytisztelet

Az asztalt körbeülni jó. Egyedül persze bonyolult, sőt lehetetlen. Ehhez több ember kell. Olyanok, akiket szeretünk. Akik fontosak. Család. Barátok. Szerelem. Vagy így, mind, együtt. 

Gyerekként mindig arról ábrándoztam, hogy ha felnövök egy hatalmas ebédlőasztalom lesz és amikor a képzeletbeli képre néztem, körbeülték azt a szeretteim, a családom, a barátaim. Annak idején a családok még nem a plaza "etetőjében" étkeztek, hanem klasszikus fogások köré gyűlt - és ült - a család és együtt voltak. 

 d27c3500a3cbaa2c8bf80af864e17ae1.jpg

Aztán ahogy idősödtem, rá kellett jönnöm, hogy az a minta, amit én hordoztam magamban csak egy a sok közül. Mert ezen túl van az össze-vissza-evős család, van a mindenki-a-szobájában-eszik család és van a csak-a-hűtő-előtt-állva-bekapok-valamit család. Persze, létezik még számos más példa is ezeken kívül, de azt hiszem elég jól ellentételezi ez a néhány az én klasszik' magyaros-olaszos családmodellemet. 

Pedig ha a család együtt ül asztalnál. több történik, mint egy tál étel elfogyasztása. Egy közös élmény részévé válunk, az étkezést kísérő gondolatainkkal szellemi közösséget hozunk létre és kifejezésre juttathatjuk érzelmeinket is, miközben étkezünk. Ne gondoljunk itt teátrális érzelemkitörésekre, csupán egy étkezés során számos apró figyelmesség, mozdulat, pillantás kifejező lehet azoknak, akik fontos helyet foglalnak el a szívünkben. 

c129086f22411a1ae57cf458b9e1014e.jpg

Az étkezés évszázadokon keresztül az együvé tartozás egyik fontos eszköze volt, szimbolikus erővel bírt. Nincs még egy olyan közösség, ami oly módon kötne össze, mint egy asztaltársaság.

Az őseink még azért étkeztek együtt, mert az ételt megosztották egymás közt, hiszen nem tudott mindenki vadászni. Ma már nincs erre szükség. az emberek mégis összejönnek, ha enni akarnak: a család vacsorára, a barátok egy étteremben, kollégák a kantinban. Ez egyszerűen egy belső vágy. Az étel valahogy nem ízlik egyedül. A társaságot sem a tévé, sem a rádió, de még a Facebook sem tudja helyettesíteni. A közös étkezés pszichológiai, lelki igényünket elégíti ki.

b93d9c7ef097638e0ce222f3f2d9bba3.jpg

Természetesen, amit eszünk, az is befolyással van ránk, a jövőbeli életünkre. A közös családi ételek meghatározzák, mit fogunk szívesen enni egész életünkben, és mit kerülünk, hiszen az ízlés szociális tanulás eredménye. Sokszor nem azért eszünk valamit, mert ízlik, hanem mert gyerekkorunktól fogva azt ettük.

Mindenki tudja, mit jelentenek az otthoni ízek. Például a nagyi meggyes piskótája vagy anyu húslevese. Ezer kilométerre is lehetünk az otthonunktól, mégis elfog ugyanaz az érzés, mint gyermekkorunkban a vacsoránál, ha a régi ételeket készítjük el. Különösen, ha betegen az ágyban fekszünk, hajlamosak vagyunk azt képzelni, hogy most tényleg csak anyu levese gyógyíthatna meg.

86d7a968dfb51f6b1f3b86381f21acfd.jpg

A gyermekkori ízekhez az emberek még akkor is hűek maradnak, ha felnőttként egy egészen más kultúrába kerülnek. Aki például falun nőtt fel, mindig is a tartalmas, fűszeres ételeket fog a legjobb étvággyal enni, állítják svájci táplálkozáskutatók.

Ha egy asztaltársaságban valaki önkéntesen diétázik, és ezért az étel felét a tányéron hagyja, kipiszkál bizonyos élelmiszereket, lekotorja a szószt a húsról, az nem csupán a szakácsot sérti meg, de el is határolja magát a többiektől. Aki egészségügyi okokból kényszerül bizonyos élelmiszerek kerülésére, továbbra is a társaság tagja marad, a szociológus Barlösius kutatásai szerint.

Egy koreai kísérletben kétszázötven diákot kértek fel, hogy néhány napig jegyezzék fel, mit és mennyit ettek. Egy részük közös albérletben lakott a barátaival, a másik részük pedig egyedül. Kiderült, az egyedül élők inkább csak nassoltak, ritkán készítettek maguknak meleg ételt (ha igen, akkor is inkább zacskós levest, fagyasztott ételt), kevesebb friss zöldséget, gyümölcsöt fogyasztottak, mint a társaságban étkezők.

Ám azt sem hallgatták el a kutatók, hogy a társaságban étkező diákok átlagosan napi négyszáz kalóriával többet vittek be. Az ember ugyanis átveszi a többiek étkezési tempóját, és így gyakran nem a saját hasunk, hanem az dönti el, befejezzük-e az evést, hogy asztaltársaink letették-e a villát. A következő közös étkezésnél tehát figyeljünk a saját teltségérzetünkre is miközben az asztalszomszédunkat hallgatjuk!

Részlet Horváth Norbert: A hatodik érzék - Ízek és érzelmek lélektana című könyvéből. A könyv előrendelhető az info@pastaletters.eu címen. Megjelenés: 2016 ősz

Szólj hozzá!
2016. június 13. 10:44 - élménylabor

Hatodik érzék - Ízek és érzelmek lélektana

Írok. Könyvet. Megint. Sorrendben a harmadikat. Nem most kezdtem, de mostanra értem el oda, hogy beszéljek is róla. Mert egy könyv sosem csak egy könyv, hanem komplett történet. Néhol vidám, máshol szomorkás, de sosem csak arról szól, hogy ülsz és írsz. Mert okos vagy, vagy csak annak képzeled magad vagy már annyira népszerű vagy, hogy könyvírási kötelezettséggel jár a celebritás-mutatód. A könyv mindig több. Ebben az időszakban a könyv az életed. 

Ülsz és írsz. Ha szerencsés vagy akkor nem egy ablaktalan szobában vagy nem egy gyártelep panorámájára tekintve. Ha mázlid van, vannak fák. Madarak. Miegymás. A fejedben pedig megannyi gondolat. A területedről, a tapasztalataidról, az érzéseidről. 

konyvborito.jpg

Főleg ez utóbbiról. Gondolatok az érzésekről? Ez így akár lehetne túlgondolt is, de mivel ebben a témában írsz, ezért simán belefér. Ahogy beleférnek a személyes élmények is. Hiszen attól válik valódivá. A gyerekkor édes falatjaitól, a kamaszkor keserű pillanataitól és a felnőtté válás piszkosul hosszú és rögös útjától. Hogy kerülnek ebbe ízek? 

Mindenhogy. Mert ízek mindig vannak benne. A szádban, az emlékeidben, a tányérod kínálatában. Az elmédben, amely emlékszik és fantáziál. Mindnek van íze. A dédi sütijének. A téli estéknek. A tavaszi sétáknak. Az első csóknak. Az ünneplésnek. A dühnek. A szakításnak. Annak, amikor szeretkezel. Csak annak több tucatnyi íze van. Ahogy alakul. Ahogy változik. Ahogy érzékeled. 

93006de7d1909ced41a0ad7ca8099d93.jpg

Mindennek íze van és folyton kísérik mindezt az érzelmeink. Vagy fordítva? Erre keresem a választ a harmadikban, amiben sok személyes élmény van, emlékek, tapasztalatok az utóbbi három év munkájából és valamiféle küldetése annak, hogy egy-egy pillanatra megragadjuk és megízleljük az Élet Ízét. Talán nevezhetjük ezt tudatosságnak, bár manapság olyan könnyen kopnak el szavak olyan szájakon, ahová ki tudja miért kerültek, hogy a szavakkal óvatosan kell bánni. 

Mondja az író. Itt a harmadik derekán. Miközben ezzel párhuzamosan készül a negyedik is. Ami az első regényem és amit nem egyedül írok. 

28b44c859ce476d9c034c0b467359874.jpg

Izgalmas vállalás. Fantáziavilág, amolyan majdnem valóság, ami súrolja az életünk határait. Négykezes alkotás, ahol Wittmann Lutz Adrienn nem kisebb cél tűzött ki mindkettőnk számára: megérteni és átérezni a másik gondolatiságát és mindezt átalakítani egy olyan izgalmas papír-világgá, amely inspirál és megmagyaráz, vágyódik és beteljesít és valami olyan álomszerű valóságot fest rólunk és mindeközben rólatok is, amely sokszor vibrálóan izgalmas, máskor harmonikus otthonként kulcsolja rád karját. 

Írunk. Élünk. 

Ha szeretnéd már a hivatalos megjelenés előtt kézbe venni és mindezt kedvezményesen, akkor küldj egy e-mailt ELŐRENDELÉS tárggyal az elmenylabor@gmail.com címre és így 3200 forint helyett 2400 forintért már augusztusban tied lehet a HATODIK ÉRZÉK - íZEK ÉS ÉRZÉSEK LÉLEKTANA című könyvem. 

Szólj hozzá!
2016. május 31. 07:46 - élménylabor

Öt tipp arra, hogyan szülessünk újjá almáspiteként

Hogyan ötvözhető a spiritualitás, az ételkultúra mondjuk a gasztropszichológiával? Biztos van ebben az országban néhány olyan guru, akinek erre lenne azonnali válasza vagy ha mégsem, akkor csatornáznának nekünk néhány hasznos információt valamely manapság közlékeny entitástól. 

Ennyit a cinizmusról, ami csupán azért fért meg itt ebben a kezdésben, mert manapság egyre nehezebb felhívni a figyelmeteket egy-egy valóban fontos témára, amiről esetleg érdemes tudni. És mielőtt most mindenki a saját technikájával elkezd utánajárni annak, vajon milyen büntetés is jár nekem ezért a poénért, nézzük meg hogyan válik valóban minden eggyé. 

fb3bb6717cf4c38bd735f5e9e3fb4942.jpg

Amikor spiritualitásról beszélünk, akkor az azt művelők között mindenkinek a saját maga által alkalmazott és jónak tartott technika jelenik meg gondolataiban - SVT, angyalok, sámántechnikák, regressziós utazás, stb. Pedig ha jól megnézzük van ennek egy sokkal egyszerűbb, természetesebb és sokak által befogadhatóbb értelmezése, amely a Lélekről szól. Technikák nélkül, hókuszpókusz nélkül, nem derékig a füstölőben törökülve

A Lélek, amely kíváncsi. A Lélek, amely tapasztalásra vágyik. A Lélek, aminek a határtalansága éppen az a határ, ami miatt számos dolgot nem tud megtapasztalni. Vajon hol van ez a Lélek akkor, amikor ételt választunk, amikor eszünk, amikor tápláljuk magunkat? Mit táplálunk és mikor? Lelket, testet, szellemet? Csak úgy, mert jó vagy lehet, hogy ennél magasabb tudatosságon választjuk ki ételeinket? 

39d0828b4c875652cfcbe36bc6cd739b.jpg

Mire éhes a lélek? Valóban csak szeretetre, gondoskodásra, strukturáltabb életre, érintésre, kommunikációra? Ez a valódi lélek éhsége vagy ezek tényleg csak azok, aminek nevezzük őket: pszichológiai éhség? 

Közületek nem sokan tudják, de mielőtt a pszichológia területére tévedtem és gastro coachként belevágtam valami újba, előtte sokat foglalkoztam spiritualitással, sőt ez a mai napig aktív részem, csupán már kevésbé kommunikálom kifelé. Nem azért mert nem vállalom fel mások előtt, hogy hiszek az energiában vagy mert eltitkolnám, hogy képes vagyok sámántechnikával segíteni másoknak, csupán a válaszreakciók milyenségét értékelve úgy döntöttem, nem lennék része ezen oldal ipari részlegének üres frázisokat pufogtató tömegeket nézve a tehetetlenség lila ködébe burkolva. 

5e8904df99b1cd83e380bf437f4f09c7.jpg

Adva van tehát az éhes lélek. Pszichológiai szempontból hiányokat akar pótolni, spirituális oldalról vizsgálva inkább tapasztalatokat akar gyűjteni. Hiszek abban, hogy a Lélek létezése a leszületés előtt a Szeretet terében van valahogy mégis az Ember, mint kérdés, mint kihívás, mint minden izgalom forrása, olyan dolgokra képes, amit nem érthet meg az, aki nem itt él. Fura kettősség ez, hiszen itt élve a szeretet hajszoljuk minduntalan, az ottani létezésben pedig szerintem éppen azt nem találtuk meg, amit itt kevésbé értékelünk, és amik felett elsikkad a valódi figyelmünk: érintést, ízeket és olyan élményeket, melyektől mi Emberek vagyunk. 

94cbfb3f88e919a74b9c9770464e4f86.jpg

Lehet itt felzúdulva kántálni, hogy Életfeladat, Küldetés és Tanulás és nem is kívánok senkivel vitatkozni ezeken. Legyen így. De gondolj csak bele, mi is az, ami valóban tisztán boldog pillanatokat hoz: a gyengéd érintés, egy íz, egy mosoly, egy pillantás. Ezek azok a pillanatok, amikor a szeretet fizikai síkon jelenik meg. Önmagad és mások szeretete. És a fizikai síkon van a hangsúly. Mert ilyet más nem tud. Csak mi, emberek. Lehetsz bármilyen magas tudatosságú hipermester, fehér fényben lebegő angyal, mindenütt jelen lévő entitás, amikor a cseresznye roppan a fogad alatt, amikor a frissen sült almáspite illata a lelkedig száll, amikor a szerelmed tálalja a vacsorát, amikor nyaralás alatt új ízeket próbálsz ki olyasvalakivel aki fontos számodra, amikor együtt kávéztok reggel az ágyban olyan közel egymáshoz, hogy érezzétek a másik jelenlétét: ez az ÉLET maga. Lélekkel, testtel, talán ilyen-olyan viszonyulásokkal, de mégis gyakran észre sem vett boldogsággal. 

c2821f60e7551b1cee6376d7c008b608.jpg

Pedig emiatt érkeztél Te is. Mert egyszer, réges-régen, amikor felcsillant benned a kíváncsiság, hogy földi létet tapasztalnál, talán éppen egy Ember mellett voltál, aki gyorsuló szívveréssel olvasott egy regényt, amiben nagy családi vacsorát adtak és jókat kacagtak. Vagy egy kisgyerek mellett voltál, aki felmászott a friss barackért a fára, kockáztatva, hogy leesik, mégis amikor sikerült és beleharapott, a lelke örömtáncot járt a friss barackot érezvén. 

Talán több, ami miatt itt vagyunk. Talán nem. De ezek miatt biztos, hogy érdemes. 

 

ha elakadtál, ha beszélgetnél: info@pastaletters.eu

www.pastaletters.eu

 

 

Szólj hozzá!
2016. május 08. 20:15 - élménylabor

Coachsurfing másképp: A coach és a kanapé története

Tegnap, ahogy ültem a kanapémon, különös dologra jöttem rá. Minden vele kezdődött. A kanapéval. Az új életem, az új történetem, az új hivatásom. A kanapé pedig most visszatér oda, ahonnan indult...

Amikor álltunk a kilencedik kerületi napsütötte lakásban, két gondolat járt körbe. Egyrészt, hogy milyen csodás színeket varázsol ide a nap. Másrészt, hogy hogyan vezetek beszélgetéseket, ha nincs mire ülni? Így két heti összecsukható ikeás széken való szorongás után megszületett a "kell egy kanapé" gondolata, amiről akkor még nem tudtam, hogy akár lehetne a történet-mesélőm is. 

c938c92b6e57bd6ec91f18020f9f412c.jpg

Amikor elmentem Szentendrére megnézni a kiválasztott kanapét még spirituális beszélgetéseket folytattam a kis összecsukhatós székeimen. Emlékszem, a klienseim többsége csupán egy kis bölcsességért jött, amit azért tőlem vártak, mert egy-két jól sikerült írásomat olvasták az interneten. Fogalmam nem volt sem kérdezéstechnikáról, sem más hasonló dologról, csupán egy dolog vezérelt: szerettem volna a lehető legrövidebb időn belül a lehető legmélyebben megismerni a velem szemben ülőt. Húsz év újságírói rutin erre pont elegendőnek bizonyult. 

5c1617a7a16c325c6a71d561e3873410.jpg

A kanapét nekem találták ki. Egy csodaszép szentendrei ház nappalijában volt, a fiatal pár két hete vásárolta, de a lánynak nem tetszett, ezért vettek egy másikat, ami jobban illet a végső interieurbe. 

A kanapé hazakerült. Nem könnyen. Mondhatni nehezen. Induló vállalkozóként költséghatékonysági szempontból kissé elhamarkodottan azt mondtam a szállítónak, hogy majd én fogom a másik végét. Amikor megláttam a fickót, arra gondoltam lehet jól jönne még egy ember, aztán amikor a kilencedik kerületi ház harmadik emeletén én már az életemért könyörögtem ő pedig még csak nem is izzadt, akkor rájöttem, helyettem kellett volna másik ember. 

Sorsmesék startja: kanapé on!

A kanapé szolgálatba állt. Találkozott dacos óvodavezetővel, nagyképű jógaoktatóval, riadt milliomosnővel, önmagát kereső integrál pszichológussal, fagylaltfaló feleséggel, kiemelkedően okos ámde legalább ily mértékben zavarodott szociális munkással, spiritualizmusban csalódott mágussal, szerelmet kereső recepciós kisasszonnyal, szerelmet találó muzeológussal és több tucatnyi ikerláng-szerelmessel. Nyugalmat adott szabad délutánjainkon, hajlékot amikor mindenütt csak feszültség várt, majd megkezdte magányos útját városszerte, követve engem és egyre bontakozó pályámat. 

A kanapé manapság már csupán házi funkciót tölt be, ám központi szerepét nem veszítette el azóta sem. A kanapé volt elsőként tanúja annak, hogyan is alakult ki a gastro coaching módszertana, végigélte a barátok könnyeit és kacajait, kóstolt csokoládét és vörösbort majd a közelmúltban megkapta megérdemelt takaróját, hogy védjük őt minden oda nem illő impulzustól. 

Eredettörténet

A kanapé most visszatér oda, ahonnan indult. Majd négy év telt el azóta, hogy elhagyta Szentendrét. Eközben én saját hangomra találtam, bár még mindig hiszek a komplexitásban így sosem leszek csupán egy life coach a sok közül, Rengeteget tanultam mindenkitől aki megfordult nálam és akit utamba sodort a sors, pontosabban akit önmagamnak írtam saját sorskönyvembe. 

Hola! Szentendre! A kanapém hazatért. 

 

Szólj hozzá!
2015. szeptember 20. 16:11 - élménylabor

Mitől jó egy kávé? – avagy társalgás egy Lamborghini társaságában

Néhány hete egy számomra rendkívül hitelesnek tűnő kávés szakemberrel villásreggeliztem, miközben arról beszélgettünk vajon egy átlag magyar kávéfogyasztó milyen szempontok alapján állapítja meg, hogy egy kávé – és így a kávézó – megfelelő minőségű-e számára?

 Egy fontos szempont van csak – felelte kérdésemre a szakmai berkekben is ismert barista – ez pedig, hogy ízlik-e neki az, amit iszik. Lehet kissé zaccos, lehet túl forró, lehet konyharuhával letakart kávégép által készített, egykaros vagy kétkaros, keserű vagy csak fanyar, ha a fogyasztó hangulatát és – a legfontosabb szempont mind közül – ízpreferenciáját csupán megközelíti, akkor készíthette az akár a kávéistennők legkirályabbika is, akkor sem számít jónak.

10552646_833012163444324_1037678691920968677_n.jpg

Ezen szempontokat figyelembe véve – vagyis a szubjektivitás száz százalékos eluralkodását ezen a területen – bátorságnak számít ma Budapesten azt állítani, hogy különleges kávét ihatunk itt és itt.

Mert ha az én ízpreferenciám – vagyis a tapasztalati úton tanult és rögzült mondjuk úgy ízlésem – azt mondja, hogy ez a kávé nem jó, mert nincs meg az a hangulat, amit a nagyi csinált nekem reggelente még 16 évesen, mielőtt témazárót írtunk, akkor hiába minden kütyü és magasan képzett szakember.

12041581_1192860334074149_763098233_o.jpg

Pedig itt aztán ámultam, mert Magyarország első háromkaros SanRemo Opera gépe egyedülálló módon a Lamborghini mind a négy szemes kávéjának választási lehetőségét kínálja, négy darab adagonkénti Fiorenzato daráló segítségével. Egyszóval ez itt a csodamasina. Profi tálalásban, tulajdonosi csillogó szemek kíséretében hallgathatom végig a kávéspiac milyenségét, de még mindig nem érzem azt, hogy ez lenne a megfelelő hangulat.

fat_mo_s_cafe.jpg

Aztán nekikezd. Ott, a macskaköves utca szegélyén ül a harmonikás, és ahogy játszani kezd, mintha minden színesebbé válna: valódi élménnyé alakul ez a kis csésze kávé, hatalmas felelősség nyugszik most rajta . A cikkező gastro coachot kell meggyőznie arról, amiről annak idején a nagyi sparheltjén készült kotyogós okított: a kávé melenget, élénkít és erőt ad a nehéz pillanatokhoz.

Sikerült neki. Hogy a hely varázsa, a zenész érdeme, a kávéfőzés profizmusa vagy mind együtt közösen érték el ezt a hatást, mindegy is. Újra 16 lehettem, fantáziavilágba bújva, kicsit gengszter lettem, kicsit olasz, kicsit húszas években. Hiszen ez itt a Fat Mo’s Café.

 

Szólj hozzá!
2015. szeptember 19. 11:32 - élménylabor

Az önismeret új útja – Mondd meg mit eszel és megmondom ki vagy!

Gastro coaching a lifestyle piac start up kezdeményezése

Manapság mindenki keresi önmagát. Egyesek a spirituális út által kínált lehetőségeket választva, mások a kissé materialistább megoldásokat követve igyekeznek közelebb kerülni önvalójukhoz. A második csoportba tartozók, akik egy, az életükben felbukkanó megoldatlan probléma esetén pszichológushoz vagy coachhoz fordulnak.

A pszichológus és az általa végzett terápiás folyamat – bár többnyire tévesen – de mégis mindenki által nagyvonalakban ismert módszer a mélyebb önismeret eléréséhez. Az utóbbi években azonban felbukkant egyre több olyan szakember, akik a még sok helyen ismeretlen coaching fogalmát tűzték zászlajukra, sőt egyesek tovább gondolva ezt, újabb és újabb irányzatokat fejlesztenek ki egy érdekesebb és izgalmasabb önismereti út megtételéhez.

gc4.jpg

Miben segít a gastro coaching?

A coaching a jelenre és a jövőre koncentrál. Célja, hogy ösztönözze és támogassa az ügyfél személyes fejlődését. A figyelem központjában az ügyfél tanulása és fejlődése áll, amelyet az önként vállalt feladatok révén érhet el. A változás, fejlődés eredménye a kitűzött cél megvalósítása.

gc3.jpg

A gastro coaching nem egy légből kapott szóösszetétel: A klasszikus coaching technikákat tiszteletben tartva körülbelül egy éve indult útnak a gastro coaching irányzat kidolgozása, tanulmányozva a pozitív pszichológia és a gasztropszichológia kutatási eredményeit. Így született meg a gastro coach személye, aki azon keresztül kezdi meg a klienssel való közös munkát, hogy mit esznek, hol, mikor, hogyan, kivel, merthogy étrendünk olyan sokat elárul rólunk, személyiségünkről, életmódunkról, mint öltözködésünk vagy a lakásunk. Az étkezés felfogható az életről alkotott elképzelésünknek is: mi az, amit megengedünk magunknak, mi az, amit belülről szeretnénk magunkévá tenni. Szeretnénk egyes vonásainkat felerősíteni, míg gyengeségeinket tompítani. Habár fiziológiailag csak annyi történik, hogy táplálékot veszünk magunkhoz túlélésünk érdekében, közben a lelkünket is tápláljuk ezzel megmutatva magunkról nagyon sok mindent.

gc2.jpg

Ez tehát a önmegismerés egy teljesen új vetülete: mondd meg mit eszel és megmondom ki vagy. S bár ez ennél jóval összetettebb, mégis a mai gasztro-hisztérikus viágunkban – gondoljunk csak a fogyókúrás módszerek ezreire, a hetente megjelenő több tucatnyi szakácskönyvre és az állandóan újabb és újabb szélsőséges irányzatokat felvonultató étkezési szokásokra – hasznos lehet egy olyan segítő szakember jelenléte, aki egy-egy táplálkozási vagy életvezetési kérdésben életünk eme izgalmas vetületéve foglalkozva segít megtalálni új utunkat.

Ízek, lélek, Balaton – 5 napos szuperintenzív bentlakásos gastro coach képzés a Star Villa Balatongyörökben // 2015. október 12-17. // Info: elmenylabor@gmail.com (https://www.facebook.com/events/1496488267339636/)

Miért eszünk annyit? – Hogyan segít a gastro coaching a tudatos táplálkozásban? előadás // 2015. szeptember 24. 18.00 óra // Info: elmenylabor@gmail.com  (https://www.facebook.com/events/134795903539834/)

Szólj hozzá!
2015. szeptember 11. 09:58 - élménylabor

Evés, lélek, Balaton - Gastro coach oktatás a Balaton legszebb szegletében!

Az evés nem puszta tápanyagfelvétel, hanem érzelmi jelentőséggel bíró cselekvés, ezért az ételt nem elég pusztán tápértékben mérni, hanem érzelmi jelentését is mérlegelni kell, sőt ebből következően minden táplálkozási cselekedetünk hátterében komoly lelki folyamatok zajlanak vagy feltárandó emlékek bújnak meg. Ezzel (is) foglalkozik a coaching új ága, a gastro coaching. 

A fejlett társadalmak polgárainak tömegei soha nem tapasztalják meg az éhezést, ezért esetükben nem a fiziológiai éhségjelek motiválják elsődlegesen az evést. Ilyenkor az evés nem az éhség, hanem valamilyen egyéb lelki kín csillapítását szolgálja. A modern ember evésbe menekül a valóság megoldatlan problémái elől. Az evés nemcsak a negatív érzelmeket tompítja, de felnagyít minden pozitív érzelmet is. Az érzelmi evés valamennyi érzelemből (unalomból, szomorúságból, örömből, szorongásból, magányból vagy dühből) eredhet.

gyorok.jpg


Ha ismerjük a háttérben álló esetleges okokat, a coaching módszertanával gyorsan és hatékonyan tárhatunk fel különböző elakadásokat, legyenek azok akár a testsúlyunkkal, táplálkozásunkkal vagy egy bizonyos étellel kapcsolatosak.


Az evés olyan, mint az élet – „kontextusban” zajlik. Ez a magyarázata annak, hogy ha Chianti valamely parányi falvacskájában a naplementében beleszeretünk egy egyszerű borba, melyet a helyiek melodikus tájszólását hallgatva fenékig ürítünk, hiába viszünk haza egy üveggel, csalódni fogunk: soha többé nem lesz olyan íze, mint akkor és ott, mert kiragadtuk eredeti környezetéből.

11782434_1468469983474622_9222729912374874699_o.jpg


A gastro coaching egy-egy elakadás feltárása közben tehát egyszerre kíván kontextust (egyszerűbben szólva élményt) adni, és esetlegesen új memóriahidakat építeni ezzel változtatva ételpreferenciákon.


Ha szívesen tanulnád meg ezt az új módszert, gyere el a 2015. október 12-17. között tartandó GASTRO ÉS TÁPLÁLKOZÁS COACH KÉPZÉSÜNKRE, Balatongyörökre.


Info: 06 30 968 30 21 // elmenylabor@gmail.com


A tanfolyamot tartja: Horváth Norbert gastro coach és Mester Ildikó természetgyógyász

Szólj hozzá!
2015. augusztus 14. 07:36 - élménylabor

Gasztroregény, gasztrodivat, gasztromindenség

Divat lett ma gasztronómiával foglalkozni. Belemélyedni a Michelin-kalauzba, elvegyülni a fesztiválokon, mélyen dugni az orrunkat a borospohárba. De vajon miért lett ilyen fontos számunkra a gasztronómia? Ha pedig annyira fontos, miért hallom mind gyakrabban a fiatalabb generációtól, hogy évek óta még a konyhába sem léptek be?

Ellentmondásos faj vagyunk. Míg egyik kezüket békére nyújtjuk a másikkal pofonokat osztogatunk. Bort iszunk és gasztronómiai forradalmat prédikálunk. A tűzhelyek többsége azonban azonban teáskannánál emelekedettebb főzőedényt ritkán lát, az pedig csak álom, hogy a televíziós műsorok mutatta világ az átlag magyar háztartással megegyező állapotokat mutat. 

preg.jpg

Persze ezért van a tévé. Mert az előremutató. Mégis van itt egy piszok nagy ellentmondás. Sőt nem is egy. Vagy féltucatnyi. Mert van gasztrománia, de nincs otthoni családi ebéd. Van tudatos étkezés, mégis mind több alapanyag-érzékenység bukkan fel a tabellán. A mélyebb kérdést pedig már igencsak kevesen feszegetik, hogy mit is jelent a valódi tudatosság? Kinek mi a jó és hol a szabad akarat vége? Irányt mutassunk vagy inkább nyomást gyakoroljunk amikor az étkezési kultúráról értekezünk? Melyik lenne a helyes? 

Ilyesféle csendes káosz közepette született meg a gastro coaching ötlete. Mert nem csak gasztronómnak lenni divat, hanem önmegismerőnek is. S talán pont itt az ideje, hogy megkeressük a kettő keresztmetszetét. 

woman-and-man-having-dinner-in-a-restaurant.jpg

Persze hívhatnánk ezt máshogy is és akkor talán több zsebben csukva maradna a bicska. Mert a "kócsingtól" sokan kifekszenek, mondván "azmegmiatúró" vagy "nanearcoskodjittbeszéljinkábbmagyarul". 

Nevezhetnénk akár "szabadfoglalkozásnak" is. Hiszen a folyamatot valójában te irányítod. Tudhatom én már pár perc után is, hogy mi rejtőzik a laktóz-érzékenységed hátterében, sőt segíthetek is rajta, csökkenthetem vagy urambocsá' még el is múlhat, ha jól dolgozunk - de mivel ez egy "szabadfoglalkozás", ezért te diktálod az ütemet én csak néha finomítok a vitorlákon, hogy ne vágjon kupán, amikor hirtelen fordulunk. 

dsc06279.JPG

Úgy vélem nagyon időszerű ez. Nem miattam és nem miattunk, hanem azért mert mind több indulat feszül majd egymásnak lélekszinten úgy, hogy közben "csak" az étkezés áll a középpontban. Egy jó és tudatos hozzáállás meghatározhatja egy párkapcsolat, egy család, sőt akár egy gyermek jövőjét is. 

constipation-and-excessive-wind-cure-natural-49088.jpg

Hiszem, hogy megtaláljuk az egyensúlyunkat. Ki-ki a magáért, pluszkilókkal vagy hús nélkül, mindent elhagyva vagy mindent felfalva. Az ember sokszínű, így az a néhány irányvonal amit egymásnak igyekszünk nagy meggyőződéssel átadni, nem biztos, hogy mindenkinek ideális. Ezért kutatjuk ezt.

bruce-mccall.jpg

Hogy ki, mit, mikor, hogyan és miért eszik, arra hogyan reagál, az mit pendít meg a lelkében, mennyi ebből a tudatos és mennyi az, amit ösztönösen végzünk? Melyik ösztön az erősebb és egyáltalán hány fajta ösztön is létezik? 

Így ha hozzánk betérsz, kevés keretet kapsz majd tőlünk. TE leszel a középpontban és valamilyen értelmezésben az étel, az étkezés, a gasztronómia. 

Izgalmas utazás vár ránk.

Ha kérdésed van: elmenylabor@gmail.com

Szólj hozzá!
A bőség nyugodt. Az éhség vándor.