A bőség nyugton marad. Az éhség vándor.    (Zulu közmondás)

Kezdhetném úgy, hogy kövér kisfiú voltam, de ez nem lenne igaz. Olyan kisfiú voltam, akit érdekelt az étel és itt nem csak az evésre gondolok, hanem az alkotófolyamatra, vagy arra a jó érzésre, ami egy közös étkezéssel együtt jár.

Ez a fajta kíváncsiságom pedig az idő előrehaladtával nemhogy csökkent, de inkább csak nőtt. A magánéletemben, és a munkáim során szinte mindvégig jelen volt az étel valamilyen formában. Ha mindenképpen meg akarjuk fejteni a miértek fókuszpontját, akkor talán az étel társaságában látható szemek csillogása és mosolyok milyensége volt, ami leginkább megfogott, és folyton tovább táplálta kíváncsiságom at az irányba, hogy mi ...