Már az eddigiekből is kitűnik, hogy a XX. század második felétől a humántáplálkozás kérdései a világ egészében össztársadalmi méretűvé bővültek. Amíg egyik oldalon a szegénységből fakadó éhínség és alultápláltság hiánybetegségek és fertőzések okozója, addig a másik oldalon az iparilag fejlett országokban a jólétből adódó túltápláltság és a környezetszennyezés a fő forrásai a civilizációs betegségeknek.

Az emberiség táplálkozástörténete megközelítőleg öt makroidőszakra osztható. A kezdeti időszak a természet javainak megszerzésével jellemezhető, amit az önellátási célú egyszerű élelmiszertermelés követett. Az újkort a 20. század közepéig elsőként az energia- és tápanyagigény meghatározása ...