Már az eddigiekből is kitűnik, hogy a XX. század második felétől a humántáplálkozás kérdései a világ egészében össztársadalmi méretűvé bővültek. Amíg egyik oldalon a szegénységből fakadó éhínség és alultápláltság hiánybetegségek és fertőzések okozója, addig a másik oldalon az iparilag fejlett országokban a jólétből adódó túltápláltság és a környezetszennyezés a fő forrásai a civilizációs betegségeknek.

Az emberiség táplálkozástörténete megközelítőleg öt makroidőszakra osztható. A kezdeti időszak a természet javainak megszerzésével jellemezhető, amit az önellátási célú egyszerű élelmiszertermelés követett. Az újkort a 20. század közepéig elsőként az energia- és tápanyagigény meghatározása fémjelzi, ami a 20. század második felében az élelmiszerbiztonsággal bővült, ma pedig az egészségvédő ún. funkcionális élelmiszerek kezdetének időszakát éljük. Az öt időszak együttesen mintegy 2,5-3 millió évet ölel át, de az egyes fejlődési szakaszok időtartama egyre rövidült. 

A táplálkozási dilemmák lényegében a táplálkozási ajánlások ellentmondásaiban öltöttek testet, a tudományos argumentumok társadalmasítását gyakran a gazdasági érdekrendszer akadályozta. A leghevesebb táplálkozástudományi viták az étkezési zsírok és a kardiovaszkuláris betegségek megítélése körül zajlottak, ennélfogva a táplálkozási ajánlások zöme is e témakörhöz kapcsolódik. Emellett jelenség az allergia és az intolerancia gyakori összekeverése, a csontritkulás (oszteoporózis) kapcsán az élelmiszerek Ca-tartalmának kommunikálása a Ca:P arány helyett, avagy szemérmes hallgatás a vérrögképződés feléértháromnegyedéért felelős homociszteinémiáról. A felsoroltakon túl szinte általánosnak mondható egyes betegségek felléptekor az életidegen orvosi tiltó-diéta a könnyebben betartható, humánbarátabb pozitív(ajánló)-diéta helyett. Mindezeket holdudvarként ölelik át az ún. epidemiológiai és a globális táplálkozás-egészségügyi paradoxonok. 

A mentális egészség sokak számára prioritássá válik. Míg az étel önmagában nem képes kezelni vagy gyógyítani a depressziót, a szorongást vagy a stresszt, a különféle tápanyagokban gazdag, többnyire minimálisan feldolgozott termékek fogyasztása elősegítheti mentális egészséget.

Az antioxidánsokban, vitaminokban (pl. B-vitaminok), ásványi anyagokban (pl. Cink, magnézium), rostokban, egészséges zsírokban (pl. Omega-3) és más bioaktív vegyületekben, például probiotikumokban gazdag étrend javítja a mentális egészséget.

Lassan megcsömörlenek a diétázók a különféle fogyókúráktól és egyre inkább felismerik, lehet úgy is étkezni, hogy élvezik az ízeket, miközben tápanyagdúsan, színesen és változatosan táplálkozunk, valamint kiemelt szerepet kap majd a megértés és az oda vezető különböző önismereti utak, melyek közül az egyik leginnovatívabb irányzat az evéstudatosságot képviselő gastro és táplálkozás coaching. 

A lokalizmus mellett a gyakorlatban is fontosabb lesz a környezetbarátabb, fenntarthatóbb étkezési kultúra. Csökkenés várható az állati termékek bevitelében, a fogyasztók alacsonyabb környezeti lábnyomú állati termékeket próbálnak majd választai, például a marhahúst csirkére cserélik, és egyre többen próbálják ki a növényi alapú étkezést. Sőt, előny lesz az is, hogy az étel szállítása kevésbé károsítsa a környezetet.

A klimatikus étrend célja nem a mindent vagy semmit megközelítés elterjesztése, hanem az, hogy olyan apró változtatásokat hajtson végre, amelyek együttesen nagy változást hoznak.