Az asztalt körbeülni jó. Egyedül persze bonyolult, sőt lehetetlen. Ehhez több ember kell. Olyanok, akiket szeretünk. Akik fontosak. Család. Barátok. Szerelem. Vagy így, mind, együtt. 

Gyerekként mindig arról ábrándoztam, hogy ha felnövök egy hatalmas ebédlőasztalom lesz és amikor a képzeletbeli képre néztem, körbeülték azt a szeretteim, a családom, a barátaim. Annak idején a családok még nem a plaza "etetőjében" étkeztek, hanem klasszikus fogások köré gyűlt - és ült - a család és együtt  voltak. 

Aztán ahogy idősödtem, rá kellett jönnöm, hogy az a minta, amit én hordoztam magamban csak egy a sok közül. Mert ezen túl van az össze-vissza-evős család, van a mindenki-a-szobájában-eszik család és van a ...