Az ízek érzékelésének képessége emberi evolúciónk szempontjából az életben maradáshoz mindig is kulcsfontosságú volt. Az ízek jelzőpóznaként funkcionálnak számunkra, utalnak arra, mi ehető, mi nem. 

Az édes íz energiát, érett gyümölcsöt, a sós íz hasznos vitaminokat, ásványi anyagokat jelöl. A savanyú íz lehet egészséges, mint egy citrom, ugyanakkor romlott is, mint az állott tej. A keserű ízeket részesítjük legkevésbé előnyben, mivel mérgező ételekhez kapcsolhatók. 

Az evolúciós ízpreferenciákat és íz-averziókat, mint biológiailag öröklött viselkedésprogramokat, nem szabad túlértékelni. Már azért sem, mert az ízpreferenciánkra számos pszichikai tényező is erősen hat. Nemcsak az ízlelőbimbóink, hanem ...

Az evés nem puszta tápanyagfelvétel, hanem érzelmi jelentőséggel bíró cselekvés, ezért az ételt nem elég pusztán tápértékben mérni, hanem érzelmi jelentését is mérlegelni kell, sőt ebből következően minden táplálkozási cselekedetünk hátterében komoly lelki folyamatok zajlanak vagy feltárandó emlékek bújnak meg. Ezzel (is) foglalkozik a coaching új ága, a gastro coaching. 

A fejlett társadalmak polgárainak tömegei soha nem tapasztalják meg az éhezést, ezért esetükben nem a fiziológiai éhségjelek motiválják elsődlegesen az evést. Ilyenkor az evés nem az éhség, hanem valamilyen egyéb lelki kín csillapítását szolgálja. A modern ember evésbe menekül a valóság megoldatlan problémái elől. Az evés nemcsak a negatív ...