Mit érzünk a jelenlegi súlyunkkal kapcsolatban? Vajon az egészséges testsúly elérése mennyire fontos az életünkben? Képesek vagyunk súlyproblémánkra, rossz étkezési szokásainkra és életmódunkra összpontosítani?

Mi zökkent ki bennünket az összpontosításból? Úgy érezzük, hogy túlsúlyra vagyunk ítélve és mindegy mennyire igyekszünk? Csak azért eszünk, hogy akár rövid időre, de jobban érezzük magunkat? Eszünk elalvás előtt, csak azért mert fáradtak vagyunk? Függő viszonyban vagyunk egyes egészségtelen étellel kapcsolatban? Akkor is folytatjuk az evést, amikor már tele vagyunk? A túlevés csak egy pótszer egy másfajta fájdalom elrejtésére? Érzelmi éhségest csillapítunk vele? Mankónak használjuk az ételt? A fájdalmas ...

Az asztalt körbeülni jó. Egyedül persze bonyolult, sőt lehetetlen. Ehhez több ember kell. Olyanok, akiket szeretünk. Akik fontosak. Család. Barátok. Szerelem. Vagy így, mind, együtt. 

Gyerekként mindig arról ábrándoztam, hogy ha felnövök egy hatalmas ebédlőasztalom lesz és amikor a képzeletbeli képre néztem, körbeülték azt a szeretteim, a családom, a barátaim. Annak idején a családok még nem a plaza "etetőjében" étkeztek, hanem klasszikus fogások köré gyűlt - és ült - a család és együtt  voltak. 

Aztán ahogy idősödtem, rá kellett jönnöm, hogy az a minta, amit én hordoztam magamban csak egy a sok közül. Mert ezen túl van az össze-vissza-evős család, van a mindenki-a-szobájában-eszik család és van a ...

Írok. Könyvet. Megint. Sorrendben a harmadikat. Nem most kezdtem, de mostanra értem el oda, hogy beszéljek is róla. Mert egy könyv sosem csak egy könyv, hanem komplett történet. Néhol vidám, máshol szomorkás, de sosem csak arról szól, hogy ülsz és írsz. Mert okos vagy, vagy csak annak képzeled magad vagy már annyira népszerű vagy, hogy könyvírási kötelezettséggel jár a celebritás-mutatód. A könyv mindig több. Ebben az időszakban a könyv az életed. 

Ülsz és írsz. Ha szerencsés vagy akkor nem egy ablaktalan szobában vagy nem egy gyártelep panorámájára tekintve. Ha mázlid van, vannak fák. Madarak. Miegymás. A fejedben pedig megannyi gondolat. A területedről, a tapasztalataidról, az érzéseidről. 

Főleg ez utóbbiról. ...

Hogyan ötvözhető a spiritualitás, az ételkultúra mondjuk a gasztropszichológiával? Biztos van ebben az országban néhány olyan guru, akinek erre lenne azonnali válasza vagy ha mégsem, akkor csatornáznának nekünk néhány hasznos információt valamely manapság közlékeny entitástól. 

Ennyit a cinizmusról, ami csupán azért fért meg itt ebben a kezdésben, mert manapság egyre nehezebb felhívni a figyelmeteket egy-egy valóban fontos témára, amiről esetleg érdemes tudni. És mielőtt most mindenki a saját technikájával elkezd utánajárni annak, vajon milyen büntetés is jár nekem ezért a poénért, nézzük meg hogyan válik valóban minden eggyé. 

Amikor spiritualitásról beszélünk, akkor az azt művelők között mindenkinek a saját maga ...

Gastro coaching a lifestyle piac start up kezdeményezése

Manapság mindenki keresi önmagát. Egyesek a spirituális út által kínált lehetőségeket választva, mások a kissé materialistább megoldásokat követve igyekeznek közelebb kerülni önvalójukhoz. A második csoportba tartozók, akik egy, az életükben felbukkanó megoldatlan probléma esetén pszichológushoz vagy coachhoz fordulnak.

A pszichológus és az általa végzett terápiás folyamat – bár többnyire tévesen – de mégis mindenki által nagyvonalakban ismert módszer a mélyebb önismeret eléréséhez. Az utóbbi években azonban felbukkant egyre több olyan szakember, akik a még sok helyen ismeretlen coaching fogalmát tűzték zászlajukra, sőt egyesek tovább gondolva ezt, újabb és újabb ...

Az evés nem puszta tápanyagfelvétel, hanem érzelmi jelentőséggel bíró cselekvés, ezért az ételt nem elég pusztán tápértékben mérni, hanem érzelmi jelentését is mérlegelni kell, sőt ebből következően minden táplálkozási cselekedetünk hátterében komoly lelki folyamatok zajlanak vagy feltárandó emlékek bújnak meg. Ezzel (is) foglalkozik a coaching új ága, a gastro coaching. 

A fejlett társadalmak polgárainak tömegei soha nem tapasztalják meg az éhezést, ezért esetükben nem a fiziológiai éhségjelek motiválják elsődlegesen az evést. Ilyenkor az evés nem az éhség, hanem valamilyen egyéb lelki kín csillapítását szolgálja. A modern ember evésbe menekül a valóság megoldatlan problémái elől. Az evés nemcsak a negatív ...

Divat lett ma gasztronómiával foglalkozni. Belemélyedni a Michelin-kalauzba, elvegyülni a fesztiválokon, mélyen dugni az orrunkat a borospohárba. De vajon miért lett ilyen fontos számunkra a gasztronómia? Ha pedig annyira fontos, miért hallom mind gyakrabban a fiatalabb generációtól, hogy évek óta még a konyhába sem léptek be?

Ellentmondásos faj vagyunk. Míg egyik kezüket békére nyújtjuk a másikkal pofonokat osztogatunk. Bort iszunk és gasztronómiai forradalmat prédikálunk. A tűzhelyek többsége azonban azonban teáskannánál emelekedettebb főzőedényt ritkán lát, az pedig csak álom, hogy a televíziós műsorok mutatta világ az átlag magyar háztartással megegyező állapotokat mutat. 

Persze ezért van a tévé. Mert az előremutató. ...

Az étel és a konyha egész életemet meghatározta. Persze ezzel nem én vagyok egyedül így, de az biztos, hogy számos olyan fordulópont következett be az életemben, étel mentén vagy által, amely aztán hosszú időre meghatározó irány lett számomra.

Családunk nőtagjai között mindig is megoszlott a főzés iránti szenvedély mértéke. Míg a dédnagymamám szeretettel töltött időt a konyhában, addig nagymamám már sokkal inkább csak kényszerből. Ezt a kettős vonalat vitte tovább édesanyám és testvére is, vagyis míg nálunk mindig jókedvvel születtek az ételek, addig a nagynéném csak akkor ment a konyha közelébe, amikor kötelező volt.

Emlékszem amikor apró kissrácként ücsörögtem a Dédi kispesti házrészében – az akkor még ...

Szeretek főzni. A főzés monotonitás és intuició vezérelt alkotó tevékenység egyben. A főzés ritmusérzék és időbeosztás. A főzés stratégiai gondolkodás, kreatív megoldáskeresés és improvizáció is egyben. A főzés boldogságérzet és számos munkafázis gyönyörűen vezényelt szimfóniája.

Szeretem kiválasztani az alapanyagokat, melyekkel dolgozni fogok: itt lehet érinteni, tapintani, elmerülni az illatokban és megtervezni az aktuális tányérfestményt. A leendő kompozíciót, formák, színek alapján. Mindig izgalmas, hogy amit az ember fejben eltervez, abból milyen végeredmény születik.

Az előkészítés monotonitását - hámozás, darabolás, aprítás - sokan nem kedvelik, pedig ez a fajta fizikai tevékenység sok érdekes gondolatot ...