Mit érzünk a jelenlegi súlyunkkal kapcsolatban? Vajon az egészséges testsúly elérése mennyire fontos az életünkben? Képesek vagyunk súlyproblémánkra, rossz étkezési szokásainkra és életmódunkra összpontosítani?

Mi zökkent ki bennünket az összpontosításból? Úgy érezzük, hogy túlsúlyra vagyunk ítélve és mindegy mennyire igyekszünk? Csak azért eszünk, hogy akár rövid időre, de jobban érezzük magunkat? Eszünk elalvás előtt, csak azért mert fáradtak vagyunk? Függő viszonyban vagyunk egyes egészségtelen étellel kapcsolatban? Akkor is folytatjuk az evést, amikor már tele vagyunk? A túlevés csak egy pótszer egy másfajta fájdalom elrejtésére? Érzelmi éhségest csillapítunk vele? Mankónak használjuk az ételt? A fájdalmas szívszaggató, lelkünkben mélyen eltemetett érzések elűzésére használjuk az ételt? Gondoljuk végig hogyan alkalmazzuk az ételt a negatív érzelmek legyőzésére…

Tanuljunk meg együttérzéssel hallgatni a testünkre. Sokkal inkább képesek vagyunk arra, hogy segítsünk magunkon, ha együttérzéssel és szerető szívvel fordulunk magunk felé. A bűntudat és reménytelenség érzése elillan, és sokkal inkább elfogadjuk magunkat. Ne ítéljük meg magunkat túl keményen. Szeressük és erősítsük meg magunkat abban, hogy képesek vagyunk elérni az egészséges súlyt. Magunkért fogyunk, nem azért, hogy bárkinek kedvezzünk. 

Bizonyított tény, hogy a testünk befolyással van elménkre, az elménk pedig a testünk. Stresszes helyzetben – például amikor netán egy medve közelít felénk egy kirándulás során – a szimpatikus idegrendszer segít rajtunk, glukagon- és kortizolhormonok kibocsátását ösztönözve, amelyek az izmainkat és agyunkat táplálják, ezzel segítve a helyes döntés meghozatalában és a veszély elkerülésében. 

Ha problémát észlelünk a testünkben és zavart az érzéseinkben, elménkben vagy tudtunkban, azonosítanunk kell, hogy milyen tápanyagokkal etetjük magunkat, ami negatív érzelmi állapotunkhoz vezetett. Amint azonosítottuk a tápanyagokat ne vegyük őket többé magunkhoz, ehelyett gyógyítsuk a problematikus területeket. Ha például haragot, ingerültséget vagy szomorúságot észlelünk magunkban és emiatt túl sokat eszünk, el kell mélyednünk magunkban, hogy mi okozza a haragot vagy a szomorúságot: Milyen ételeket fogyasztunk? Mit fogadtunk be érzékszerveink által? Milyen szándékok mozgatnak minket, a tudatosság milyen állapotában vagyunk ebben a pillanatban és a tapasztalatok felhalmozása révén egész életünk során? Talán frusztráltak vagyunk, hogy szeretteink nem úgy viselkednek, ahogyan szeretnénk, s ez haraggal és nehezteléssel tölt el bennünket. Amint azonosítjuk az elfogyasztott tápanyagokat, amelyek ártanak nekünk nekiláthatunk, hogy változtassunk szokásainkon és egészségesebb megoldásokat lelkünk az akadályok leküzdéséhez.