Az evéssel kapcsolatos tudatos jelenlét rögtön az elején kezdődik: az éhséggel. Talán hallottad már a híres zen kérdést: „Hogyan szól egy tenyér, ha csattan?” A tudatos étkezés kapcsán megkérdezhetjük: Hogyan szól az éhség? Milyen az éhség íze? Hol található az éhség a testben? Mi okozza az éhség megjelenését?

Ezer és egy olyan tényező van ma a világban, amire ráfókuszálva újra kell gondolnunk létezésünket. A súlygyarapodást és az általa az emberekre és a közösségekre helyezett terhet illetően a szokásos megközelítéssel semmin sem érünk el. Világszerte több mint egymilliárd ember túlsúlyos – olyan sok, hogy a szakértők már járványszerűnek tartják az elhízást.

Miközben ez a jelenség a túlzott táplálkozás és a mozgás hiányának együttes következménye, azt nem magyarázza meg, hogy mi is történik. Világválság, amelyet azok a társadalmi trendek alakítottak ki, amelyek zavarnak és megakadályoznak minket abban, hogy azt csináljuk, ami kiegyensúlyozottá, egészségessé tesz minket, összeköt belső lényünkkel és a világban elfoglalt helyünkkel.

Ez a fajta belső nyomás, amit mind többen tapasztalunk, nem segíti sajnos a további – pozitív irányú – folyamataink támogatását. Pesszimista gondolatok fognak el bennünket, és egyre boldogtalanabban leszünk a súlyunkat illetően. Órákat töltünk a jövőnk feletti aggodalommal, hibáztatjuk magukat azért, amit megettünk, a tétlenül töltött órákért, és a jelennel nem is foglalkozunk – pedig csak a jelenben gyakorolhatunk hatalmat az életünkben bekövetkező valódi változások felett.

Az állandó küzdelem csak úgy érhet véget, hogy megtanuljuk, hogy a sajnálat, aggodalom vagy félelem nem uralkodhat el a jelenünkön. Minden perccel, amit a jövőért való aggódással vagy a múlt feletti bánkódással töltünk, az életről maradunk le – saját életünkről és arról a lehetőségről, hogy életünket a jelenben tegyük jobbá.

Hogyan hajható mindez úgy végre, hogy ne kelljen fél életünket egy buddhista templomban meditálva tölteni?

Amikor például sétálunk, és elménk minden határozottan megtett lépésünknek tudatában van, akkor máris a tudatosságot gyakoroljuk. Amikor eszünk, és az elménk minden falatnak tudatában van, kiélvezve az étel zamatát és tápláló erejét, máris gyakoroljuk a tudatosságot. A jelen pillanatra összpontosító tudatosság megadja nekünk a lehetőséget és az eszközöket ahhoz, hogy megértsük és érzékeljük a bennünk lévő örömöt, meglássuk saját igazi valónkat és a másokhoz való kapcsolatainkat, ezáltal befejezzük a testsúlyunkkal folytatott örökös harcunkat.

Folytatjuk....