Az evés nem puszta tápanyagfelvétel, hanem érzelmi jelentőséggel bíró cselekvés, ezért az ételt nem elég pusztán tápértékben mérni, hanem érzelmi jelentését is mérlegelni kell, sőt ebből következően minden táplálkozási cselekedetünk hátterében komoly lelki folyamatok zajlanak vagy feltárandó emlékek bújnak meg. Ezzel (is) foglalkozik a coaching új ága, a gastro coaching. 

A fejlett társadalmak polgárainak tömegei soha nem tapasztalják meg az éhezést, ezért esetükben nem a fiziológiai éhségjelek motiválják elsődlegesen az evést. Ilyenkor az evés nem az éhség, hanem valamilyen egyéb lelki kín csillapítását szolgálja. A modern ember evésbe menekül a valóság megoldatlan problémái elől. Az evés nemcsak a negatív ...

Divat lett ma gasztronómiával foglalkozni. Belemélyedni a Michelin-kalauzba, elvegyülni a fesztiválokon, mélyen dugni az orrunkat a borospohárba. De vajon miért lett ilyen fontos számunkra a gasztronómia? Ha pedig annyira fontos, miért hallom mind gyakrabban a fiatalabb generációtól, hogy évek óta még a konyhába sem léptek be?

Ellentmondásos faj vagyunk. Míg egyik kezüket békére nyújtjuk a másikkal pofonokat osztogatunk. Bort iszunk és gasztronómiai forradalmat prédikálunk. A tűzhelyek többsége azonban azonban teáskannánál emelekedettebb főzőedényt ritkán lát, az pedig csak álom, hogy a televíziós műsorok mutatta világ az átlag magyar háztartással megegyező állapotokat mutat. 

Persze ezért van a tévé. Mert az előremutató. ...

Hajnalonta kenyeret sütök egy belvárosi étteremnek. Nem vagyok pék és aludni is tudnék, de a kenyérsütés hajnali misztériumát ki kellett próbálnom. Mondanám, hogy amikor kijövök a házból csend vesz körül, de a belváros hajnalban is belváros, a fiatalok még nem értek haza, az alkohol pedig még kering a vérben, viszi magával a hangot, terelgeti az elfojtott dühöt. Így nincs nézelődés és hajlani friss levegőt tüdőbe hívó szippantás, csak gyors léptelekkel irány a konyha.

Hogy mit keres a coach a konyhában? Összefüggéseket. Érdekel az emberi lélek reakciója, az emlékek mindenki számára egyedi módon való előhívása, a béke bennünk megszülető érzése különböző cselekedetek elvégzése közben vagy akár után. 

Ezért ...

Szeretek főzni. A főzés monotonitás és intuició vezérelt alkotó tevékenység egyben. A főzés ritmusérzék és időbeosztás. A főzés stratégiai gondolkodás, kreatív megoldáskeresés és improvizáció is egyben. A főzés boldogságérzet és számos munkafázis gyönyörűen vezényelt szimfóniája.

Szeretem kiválasztani az alapanyagokat, melyekkel dolgozni fogok: itt lehet érinteni, tapintani, elmerülni az illatokban és megtervezni az aktuális tányérfestményt. A leendő kompozíciót, formák, színek alapján. Mindig izgalmas, hogy amit az ember fejben eltervez, abból milyen végeredmény születik.

Az előkészítés monotonitását - hámozás, darabolás, aprítás - sokan nem kedvelik, pedig ez a fajta fizikai tevékenység sok érdekes gondolatot ...