Divat lett ma gasztronómiával foglalkozni. Belemélyedni a Michelin-kalauzba, elvegyülni a fesztiválokon, mélyen dugni az orrunkat a borospohárba. De vajon miért lett ilyen fontos számunkra a gasztronómia? Ha pedig annyira fontos, miért hallom mind gyakrabban a fiatalabb generációtól, hogy évek óta még a konyhába sem léptek be?

Ellentmondásos faj vagyunk. Míg egyik kezüket békére nyújtjuk a másikkal pofonokat osztogatunk. Bort iszunk és gasztronómiai forradalmat prédikálunk. A tűzhelyek többsége azonban azonban teáskannánál emelekedettebb főzőedényt ritkán lát, az pedig csak álom, hogy a televíziós műsorok mutatta világ az átlag magyar háztartással megegyező állapotokat mutat. 

Persze ezért van a tévé. Mert az előremutató. Mégis van itt egy piszok nagy ellentmondás. Sőt nem is egy. Vagy féltucatnyi. Mert van gasztrománia, de nincs otthoni családi ebéd. Van tudatos étkezés, mégis mind több alapanyag-érzékenység bukkan fel a tabellán. A mélyebb kérdést pedig már igencsak kevesen feszegetik, hogy mit is jelent a valódi tudatosság? Kinek mi a jó és hol a szabad akarat vége? Irányt mutassunk vagy inkább nyomást gyakoroljunk amikor az étkezési kultúráról értekezünk? Melyik lenne a helyes? 

Ilyesféle csendes káosz közepette született meg a gastro coaching ötlete. Mert nem csak gasztronómnak lenni divat, hanem önmegismerőnek is. S talán pont itt az ideje, hogy megkeressük a kettő keresztmetszetét. 

Persze hívhatnánk ezt máshogy is és akkor talán több zsebben csukva maradna a bicska. Mert a "kócsingtól" sokan kifekszenek, mondván "azmegmiatúró" vagy "nanearcoskodjittbeszéljinkábbmagyarul". 

Nevezhetnénk akár "szabadfoglalkozásnak" is. Hiszen a folyamatot valójában te irányítod. Tudhatom én már pár perc után is, hogy mi rejtőzik a laktóz-érzékenységed hátterében, sőt segíthetek is rajta, csökkenthetem vagy urambocsá' még el is múlhat, ha jól dolgozunk - de mivel ez egy "szabadfoglalkozás", ezért te diktálod az ütemet én csak néha finomítok a vitorlákon, hogy ne vágjon kupán, amikor hirtelen fordulunk. 

Úgy vélem nagyon időszerű ez. Nem miattam és nem miattunk, hanem azért mert mind több indulat feszül majd egymásnak lélekszinten úgy, hogy közben "csak" az étkezés áll a középpontban. Egy jó és tudatos hozzáállás meghatározhatja egy párkapcsolat, egy család, sőt akár egy gyermek jövőjét is. 

Hiszem, hogy megtaláljuk az egyensúlyunkat. Ki-ki a magáért, pluszkilókkal vagy hús nélkül, mindent elhagyva vagy mindent felfalva. Az ember sokszínű, így az a néhány irányvonal amit egymásnak igyekszünk nagy meggyőződéssel átadni, nem biztos, hogy mindenkinek ideális. Ezért kutatjuk ezt.

Hogy ki, mit, mikor, hogyan és miért eszik, arra hogyan reagál, az mit pendít meg a lelkében, mennyi ebből a tudatos és mennyi az, amit ösztönösen végzünk? Melyik ösztön az erősebb és egyáltalán hány fajta ösztön is létezik? 

Így ha hozzánk betérsz, kevés keretet kapsz majd tőlünk. TE leszel a középpontban és valamilyen értelmezésben az étel, az étkezés, a gasztronómia. 

Izgalmas utazás vár ránk.

Ha kérdésed van: elmenylabor@gmail.com