Ahogyan azt korábban sokszor hallhattátok tőlem, a zsíros, édes és sós ételek kedvelése evolúciós örökség. Az egyes ízek preferenciáját azonban emocionális, tudatküszöb alatti pszichológiai tényezők is befolyásolják.

A pozitív érzelmek, személyek gyakori szinonimája az édes, minden édes, ami számunkra kellemes, amit vagy akit szeretünk (pl. édeskettes, mézeshét, édesanya, édesded alvás, édes álom). Az édes íz iránti vonzalmunk a korai egyedfejlődés időszakára, az intrauterin életre (ti. édeskés a magzatvíz) és az újszülött- és csecsemőkorra (ti. édeskés az anyatej) is visszavezethető.

Az édesség első asszociációja általában a csokoládé, ami az édességek királynője, a szeretet elsődleges szimbóluma, ikonja. A csokoládé élvezeti cikk is egyben, fogyasztásának hátterében főként a lelki érték meghatározó, vagyis a lélektani kedveltség előtérbe kerül az élettani fontossággal szemben. Az élvezeti cikkek (pl. csokoládé, cukrászsütemény) fogyasztásának elsődleges célja a valóságtól való orális menekülés. A keserű és savanyú ízek alapvetően negatív érzelmekhez társulnak (pl. „savanyú a szőlő”, mondjuk valakire, akinek nem tetszik valami), a romlás ízei. A sós íz a lét lényege, maga az élet is a sós tengerben keletkezett, így érthető az ember atavisztikus lelki vonzódása a sós ízek iránt.

A sóvárgás hátterében általában valamilyen ki nem elégített érzelmi szükséglet áll, fogyasztásukkal a lelki egyensúlyunkat próbáljuk meg visszanyerni. A sóvárgás nem keverendő össze az egyes ételek iránti preferenciával, vagyis, hogy milyen típusú ételeket szeret az egyén. A sóvárgás esetében egy adott ételféleség iránti leküzdhetetlen vágyat, késztetést kell értenünk, melynek során a személy szinte bármit megtesz annak érdekében, hogy az adott ételféleséghez hozzájuthasson. 

A modellkövető tanulás igen jelentősen befolyásolja az egyén táplálkozását, ételpreferenciáját a referenciaszemély vagy referenciacsoport étkezési mintájának követésével. A legfontosabb referenciaszemély kisgyermekkorban az anya. Kezdetben a kisgyermek evési magatartását elsősorban az anyja határozza meg, majd egyre fontosabbá válnak a különböző referenciacsoportok, kezdetben a barátok, majd később a marketing által művileg létrehozott csoportok (pl. sportolók, színészek, popsztárok). Ha a személy ugyanazt az ételt fogyasztja, mint a referenciacsoport tagjai, akkor virtuális evésicsoport-tagságba kerül vele, ami az ősi idők szoros társadalmi kapcsolatát mintázza. Amit, ahogy és akivel eszünk, a társadalmi azonosság/rang kifejezője is, így az étkezési stílus meghatározza az egyén bizonyos társadalmi csoporthoz való tartozását is. Az ételek kifejezhetnek társadalmi rangot (pl. státusjelző étel a kaviár), szerepelhetnek dominanciajegyként (pl. fűszerezettség/csípősség és férfiasság), és kifejezhetik a nemzeti identitást is (pl. Magyarországon a halászlé, gulyás, töltött káposzta). Valamennyi kultúra meghatározza az ehető dolgok körét, és sok vallásban számon tartanak olyan ételeket, amelyek fogyasztását tabu tiltja (pl. az iszlám vallásban a disznóhús fogyasztását). Így válik az étel virtuális köldökzsinórrá a kultúra és az egyén között. Mary Douglas antropológus megfogalmazásában: „Ha az ételt kódként kezeljük, az üzenetek kódolva magukban hordozzák a társadalmi viszonyok mintáit. Az üzenetet a hierarchia különböző szintjéről, a befogadásról és kirekesztésről, a határvonalakról és a határokon keresztül folytatott ügyletekről.”