Az ízek érzékelésének képessége emberi evolúciónk szempontjából az életben maradáshoz mindig is kulcsfontosságú volt. Az ízek jelzőpóznaként funkcionálnak számunkra, utalnak arra, mi ehető, mi nem. 

Az édes íz energiát, érett gyümölcsöt, a sós íz hasznos vitaminokat, ásványi anyagokat jelöl. A savanyú íz lehet egészséges, mint egy citrom, ugyanakkor romlott is, mint az állott tej. A keserű ízeket részesítjük legkevésbé előnyben, mivel mérgező ételekhez kapcsolhatók. 

Az evolúciós ízpreferenciákat és íz-averziókat, mint biológiailag öröklött viselkedésprogramokat, nem szabad túlértékelni. Már azért sem, mert az ízpreferenciánkra számos pszichikai tényező is erősen hat. Nemcsak az ízlelőbimbóink, hanem egész idegrendszerünk ízlel. Az ételek neve, illata és látványa, hozzájuk társított korábbi érzelmeink mind-mind befolyásolják ízérzetünket. Szinte nem létezik olyan ember, aki, ha megérez egy bizonyos ízt, ne lenne rajta úrrá például egy gyerekkori nosztalgia. Az étel hatására előbukkanó emlékek bizony sokkal intenzívebbek evolúciós kódoltságunknál.

Az általunk sokszor vizsgált sóvárgás nem keverendő össze az egyes ételek iránti preferenciával, vagyis azzal, milyen típusú ételeket szeret az egyén. A sóvárgás egy adott ételféleség iránti leküzdhetetlen vágyat, késztetést jelent, amely során majdnem bármit megtennénk annak érdekében, hogy végre hozzájuthassunk ahhoz a bizonyos ízű ételféleséghez. 

A sóvárgás hátterében többnyire ki nem elégített érzelmi szükségletek állnak, sóvárgásunk tárgyainak elfogyasztásával tehát lelki egyensúlyunkat próbáljuk meg visszanyerni.

Ki és miért sóvárog a csoki után? 

Kutatók szerint a csokoládét nagyon kedvelők - vagy esetlegesen csokifüggők - általában nagyon érzelemdús emberek, akik hajlamosak rövid időn belül nagy ampliúdójú érzelemskálán mozogni, tehát vagy nagyon boldogok vagy nagyon szomorúak. A fent és lent váltakozó állapotában vannak, mindezt pedig tetézhetik azzal, hogy úgymond szerelmes típusok vagyis hajlamosak gyakran szerelembe esni. A csokifüggők között vannak titkos csokifüggők akiket talán egy zugevőhöz lehetne hasonlítani, de vannak olyanok is, akik az eurófiát vagy a tökéletes flow élményt keresik a csokoládéban, sőt léteznek az úgynevezett szezonális csokifüggők akik a szezonális depressziót ellensúlyozandó ősztől-tavaszig keresik a csokoládé okozta boldogérzést. 

Hogy kit milyen szín tölt el boldoggsággal, a klasszikus csokoládészín, a fehércsokoládé, a szőkecsokoládé vagy a legújabb sztár a ruby, azt embere válogatja, bár kétségtelen, hogy az utóbbi egyre népszerűbb a romantikus gondolatokra hajlamos hölgyek körében. 

A világ legnagyobb csokoládékészítő cége, a zürichi székhelyű Barry Callebaut Egy teljesen új, természetes csokoládészínt fejlesztettek ki: a rózsaszínt. Az új színre nem kevesebbet, mint 80 évet kellett várni: legutóbb a szintén svájci Nestlé debütált új színnel, amikor a harmincas években piacra dobta a fehér csokoládét.

Az új, gyümölcsös ízvilágú csokoládé nem egy hozzáadott színezéknek köszönheti rózsaszínes árnyalatát, hanem a „Ruby” elnevezésű kakaóbabfajtának. A felfedezést évtizedes kutatómunka előzte meg. A cég tizenhárom évvel ezelőtt egy véletlen folytán fedezte fel, hogy lehetőség lenne a pink csoki megalkotására. A csokoládé bonyolult struktúrájának köszönhetően azonban a csokoládéiparban történő újítások sokszor hosszú évekbe telnek.