Már az eddigiekből is kitűnik, hogy a XX. század második felétől a humántáplálkozás kérdései a világ egészében össztársadalmi méretűvé bővültek. Amíg egyik oldalon a szegénységből fakadó éhínség és alultápláltság hiánybetegségek és fertőzések okozója, addig a másik oldalon az iparilag fejlett országokban a jólétből adódó túltápláltság és a környezetszennyezés a fő forrásai a civilizációs betegségeknek.

Az emberiség táplálkozástörténete megközelítőleg öt makroidőszakra osztható. A kezdeti időszak a természet javainak megszerzésével jellemezhető, amit az önellátási célú egyszerű élelmiszertermelés követett. Az újkort a 20. század közepéig elsőként az energia- és tápanyagigény meghatározása ...

Az ízek érzékelésének képessége emberi evolúciónk szempontjából az életben maradáshoz mindig is kulcsfontosságú volt. Az ízek jelzőpóznaként funkcionálnak számunkra, utalnak arra, mi ehető, mi nem. 

Az édes íz energiát, érett gyümölcsöt, a sós íz hasznos vitaminokat, ásványi anyagokat jelöl. A savanyú íz lehet egészséges, mint egy citrom, ugyanakkor romlott is, mint az állott tej. A keserű ízeket részesítjük legkevésbé előnyben, mivel mérgező ételekhez kapcsolhatók. 

Az evolúciós ízpreferenciákat és íz-averziókat, mint biológiailag öröklött viselkedésprogramokat, nem szabad túlértékelni. Már azért sem, mert az ízpreferenciánkra számos pszichikai tényező is erősen hat. Nemcsak az ízlelőbimbóink, hanem ...

Az energiakorlátozás valóban egyenértékű lehet a hosszú élettel? Régóta hallhatjuk, hogy a mérték az érték. De vajon mennyire és milyen formában igaz ez a táplálkozásunkra? 

Clive McCay energiakorlátozással foglalkozó kísérleteinek lényege az volt, hogy patkányok egyik csoportja kedve szerint (ad libitum) táplálkozott, a másik a párja előző napi fogyasztásának 70%-át kapta. Az eredmény döbbenetes volt: a „koplaló” patkányok átlagosan 3, kontrolltársaik 2 évig éltek. A halálok az esetek többségében spontán daganatképződés és veseelfajulás volt. Azóta a kísérletet számos fajon (egér, vízibolha, protozoon, rovar, majom) elvégezték, s hasonló eredményt kaptak.

A j elenséget úgy magyarázzák, hogy a bőséges ...

Mit evett a nagyapád minden reggel és miért biztos, hogy te azt már nem fogod megenni? Milyen szempontok alapján dönt ma egy harmincas éveiben lévő ember a táplálkozásáról? Jelen összefoglalóban három generációt (Baby Boom, X generáció, Y generáció) mutatok be, kiemelve az étkezéssel, egészséggel kapcsolatos fő sajátosságokat.

Baby-boom: Többen nyugdíjasok, mégis dolgoznak. Fontos számukra az egészség, a fizikai aktivitás, az energia és a jóllét. Mivel a gyermekeik már kirepültek, ezért anyagiak terén többet engedhetnek meg maguknak. Sokat tesznek fiatalságuk megőrzéséért, külső megjelenésükért, testsúlyuk kontrollálásáért.

Sokszor fogyókúráznak, ezért nagy hangsúlyt helyeznek az egészséges ételek ...

Ahogyan azt korábban sokszor hallhattátok tőlem, a zsíros, édes és sós ételek kedvelése evolúciós örökség. Az egyes ízek preferenciáját azonban emocionális, tudatküszöb alatti pszichológiai tényezők is befolyásolják.

A pozitív érzelmek, személyek gyakori szinonimája az édes, minden édes, ami számunkra kellemes, amit vagy akit szeretünk (pl. édeskettes, mézeshét, édesanya, édesded alvás, édes álom). Az édes íz iránti vonzalmunk a korai egyedfejlődés időszakára, az intrauterin életre (ti. édeskés a magzatvíz) és az újszülött- és csecsemőkorra (ti. édeskés az anyatej) is visszavezethető.

Az édesség első asszociációja általában a csokoládé, ami az édességek királynője, a szeretet elsődleges szimbóluma, ...

Mit érzünk a jelenlegi súlyunkkal kapcsolatban? Vajon az egészséges testsúly elérése mennyire fontos az életünkben? Képesek vagyunk súlyproblémánkra, rossz étkezési szokásainkra és életmódunkra összpontosítani?

Mi zökkent ki bennünket az összpontosításból? Úgy érezzük, hogy túlsúlyra vagyunk ítélve és mindegy mennyire igyekszünk? Csak azért eszünk, hogy akár rövid időre, de jobban érezzük magunkat? Eszünk elalvás előtt, csak azért mert fáradtak vagyunk? Függő viszonyban vagyunk egyes egészségtelen étellel kapcsolatban? Akkor is folytatjuk az evést, amikor már tele vagyunk? A túlevés csak egy pótszer egy másfajta fájdalom elrejtésére? Érzelmi éhségest csillapítunk vele? Mankónak használjuk az ételt? A fájdalmas ...

A túlsúllyal – éppúgy, mint életünk egyéb nehézségeivel – való foglalkozás nem egy csata, amit meg kell harcolnunk. Inkább azt kell elsajátítanunk, hogyan barátkozzunk meg a nehézségekkel és a kihívásokkal.

Miért esszük azt, amit eszünk? Hogyan eszünk és mit érzünk evés után? Milyen módon viszonyulunk a testünk edzéséhez? Melyek a – testi, lelki, kulturális és környezetből fakadó – akadályok, amelyek nem engedik, hogy jól táplálkozzunk vagy elég mozgékonyak legyünk? Ahogyan egyre tudatosabban viseltetünk testünk, érzéseink, gondolataink és valós lehetőseink iránt, amelyek megakadályoznak minket abban, hogy egészségesebben éljünk, rájövünk majd, hogy mit kell tennünk egyénileg és milyen közösséget és ...

Az evéssel kapcsolatos tudatos jelenlét rögtön az elején kezdődik: az éhséggel. Talán hallottad már a híres zen kérdést: „Hogyan szól egy tenyér, ha csattan?” A tudatos étkezés kapcsán megkérdezhetjük: Hogyan szól az éhség? Milyen az éhség íze? Hol található az éhség a testben? Mi okozza az éhség megjelenését?

Ezer és egy olyan tényező van ma a világban, amire ráfókuszálva újra kell gondolnunk létezésünket. A súlygyarapodást és az általa az emberekre és a közösségekre helyezett terhet illetően a szokásos megközelítéssel semmin sem érünk el. Világszerte több mint egymilliárd ember túlsúlyos – olyan sok, hogy a szakértők már járványszerűnek tartják az elhízást.

Miközben ez a jelenség a túlzott ...