Divat lett ma gasztronómiával foglalkozni. Belemélyedni a Michelin-kalauzba, elvegyülni a fesztiválokon, mélyen dugni az orrunkat a borospohárba. De vajon miért lett ilyen fontos számunkra a gasztronómia? Ha pedig annyira fontos, miért hallom mind gyakrabban a fiatalabb generációtól, hogy évek óta még a konyhába sem léptek be?

Ellentmondásos faj vagyunk. Míg egyik kezüket békére nyújtjuk a másikkal pofonokat osztogatunk. Bort iszunk és gasztronómiai forradalmat prédikálunk. A tűzhelyek többsége azonban azonban teáskannánál emelekedettebb főzőedényt ritkán lát, az pedig csak álom, hogy a televíziós műsorok mutatta világ az átlag magyar háztartással megegyező állapotokat mutat. 

Persze ezért van a tévé. Mert az előremutató. ...

Hajnalonta kenyeret sütök egy belvárosi étteremnek. Nem vagyok pék és aludni is tudnék, de a kenyérsütés hajnali misztériumát ki kellett próbálnom. Mondanám, hogy amikor kijövök a házból csend vesz körül, de a belváros hajnalban is belváros, a fiatalok még nem értek haza, az alkohol pedig még kering a vérben, viszi magával a hangot, terelgeti az elfojtott dühöt. Így nincs nézelődés és hajlani friss levegőt tüdőbe hívó szippantás, csak gyors léptelekkel irány a konyha.

Hogy mit keres a coach a konyhában? Összefüggéseket. Érdekel az emberi lélek reakciója, az emlékek mindenki számára egyedi módon való előhívása, a béke bennünk megszülető érzése különböző cselekedetek elvégzése közben vagy akár után. 

Ezért ...