Divat lett ma gasztronómiával foglalkozni. Belemélyedni a Michelin-kalauzba, elvegyülni a fesztiválokon, mélyen dugni az orrunkat a borospohárba. De vajon miért lett ilyen fontos számunkra a gasztronómia? Ha pedig annyira fontos, miért hallom mind gyakrabban a fiatalabb generációtól, hogy évek óta még a konyhába sem léptek be?

Ellentmondásos faj vagyunk. Míg egyik kezüket békére nyújtjuk a másikkal pofonokat osztogatunk. Bort iszunk és gasztronómiai forradalmat prédikálunk. A tűzhelyek többsége azonban azonban teáskannánál emelekedettebb főzőedényt ritkán lát, az pedig csak álom, hogy a televíziós műsorok mutatta világ az átlag magyar háztartással megegyező állapotokat mutat. 

Persze ezért van a tévé. Mert az előremutató. ...

Hajnalonta kenyeret sütök egy belvárosi étteremnek. Nem vagyok pék és aludni is tudnék, de a kenyérsütés hajnali misztériumát ki kellett próbálnom. Mondanám, hogy amikor kijövök a házból csend vesz körül, de a belváros hajnalban is belváros, a fiatalok még nem értek haza, az alkohol pedig még kering a vérben, viszi magával a hangot, terelgeti az elfojtott dühöt. Így nincs nézelődés és hajlani friss levegőt tüdőbe hívó szippantás, csak gyors léptelekkel irány a konyha.

Hogy mit keres a coach a konyhában? Összefüggéseket. Érdekel az emberi lélek reakciója, az emlékek mindenki számára egyedi módon való előhívása, a béke bennünk megszülető érzése különböző cselekedetek elvégzése közben vagy akár után. 

Ezért ...

Az étel és a konyha egész életemet meghatározta. Persze ezzel nem én vagyok egyedül így, de az biztos, hogy számos olyan fordulópont következett be az életemben, étel mentén vagy által, amely aztán hosszú időre meghatározó irány lett számomra.

Családunk nőtagjai között mindig is megoszlott a főzés iránti szenvedély mértéke. Míg a dédnagymamám szeretettel töltött időt a konyhában, addig nagymamám már sokkal inkább csak kényszerből. Ezt a kettős vonalat vitte tovább édesanyám és testvére is, vagyis míg nálunk mindig jókedvvel születtek az ételek, addig a nagynéném csak akkor ment a konyha közelébe, amikor kötelező volt.

Emlékszem amikor apró kissrácként ücsörögtem a Dédi kispesti házrészében – az akkor még ...

Szeretek főzni. A főzés monotonitás és intuició vezérelt alkotó tevékenység egyben. A főzés ritmusérzék és időbeosztás. A főzés stratégiai gondolkodás, kreatív megoldáskeresés és improvizáció is egyben. A főzés boldogságérzet és számos munkafázis gyönyörűen vezényelt szimfóniája.

Szeretem kiválasztani az alapanyagokat, melyekkel dolgozni fogok: itt lehet érinteni, tapintani, elmerülni az illatokban és megtervezni az aktuális tányérfestményt. A leendő kompozíciót, formák, színek alapján. Mindig izgalmas, hogy amit az ember fejben eltervez, abból milyen végeredmény születik.

Az előkészítés monotonitását - hámozás, darabolás, aprítás - sokan nem kedvelik, pedig ez a fajta fizikai tevékenység sok érdekes gondolatot ...